"AZ IGAZGÁG MEGMUTATÁSA ÉRZELMEKET SZABADÍT FEL"

A CineFest vendége volt Arsen Anton Ostojic, a No One's Child (Senki fia) rendezője

Két nagyjátékfilmet készített, az első teljesen apolitikus, ez pedig, a Senki fia teljesen más húrokat penget. Mi az oka a váltásnak?

- Azt hiszem, a művészek, filmesek felelőssége, hogy olyan filmeket csináljanak, amelyek reagálnak a valóságra, tükrözik azt, és megpróbálják leírni a körülöttünk lévő dolgokat. Ráadásul, természetesen ez a téma központi szerepet játszik nálunk. A Senki fia egy nagyon politikus, igazi horvát film, de ugyanakkor univerzális is, szerintem 

A Senki fiát, amely egy a délszláv háború után tolószékbe került fiatal férfi történetét mesélni el - erős csavarokkal - bemutatták Szerbiában is. Hogy fogadta a közönség Horvátországban és ott a filmet?

- A filmet most az év legjobb filmjei közé választotta az Európai Filmakadémia. A Pulai Filmfesztiválon mutattuk be a mozit, ahol nagy siker volt, hat díjával ez lett a legjobb film a mustrán. Otthon többnyire szerették, szeretik a filmet, bár van, aki csapnivalónak tartja - de közepes véleményt még nem hallottam, mindenképp hatással van az emberekre. Szerbiában is sikeres volt, egy televíziós show-ban is jártam a Senki fia kapcsán. A sikernek, véleményem szerint, az az oka, hogy senkit nem kímél a történet - ami egyébként egy színdarabon alapul -, igyekszik nagyon őszinte lenni.

Látta a színházi darabot, mielőtt nekilátott a filmnek?

- Nem, nem láttam, nem akartam, hogy befolyásoljon. (Érdekesség, hogy a film zenéjét is a darab írója szerezte.) A film egyébként megbontja a darab lineáris idővezetését, mivel a második felvonással indul, aztán jön az első, és a harmadik. Úgy gondoltam, jobb, erősebb a kezdés, ha a nézőt az akció közepébe dobjuk. És mint egy ókori görög tragédiánál, itt is katarzissal áll fel a néző a film végén.

Kihagyhatatlan kérdés: milyen a viszony most a szerbek és a horvátok között, nagy általánosságban?

- Évről évre jobb lesz. Ma már egészen normálisnak mondható, persze vannak provokátorok, de egyre kevesebben. Ilyen időket élünk, talán sikerül elfogadni egymást.

A Senki fia és a hozzá hasonló filmek minden bizonnyal segíthetnek feldolgozni a háború traumáját...

- Nem tudom, hogy a művészet lehet-e megoldás, de talán az igazság megmutatása, egy ilyen téma realista módon való megközelítése érzelmeket szabadíthat fel, és ez fontos dolog.

(ZSz)