Nemcsak miskolci színházi gyökerei, de főiskolai tanulmányai, illetve a Nemzeti Színházban töltött gyakornoki évei egyaránt abba az irányba mutattak, hogy Dargay Attila (1927–2009) kétségkívül színházi alkotóként fogja megalapozni hírnevét: a magyar színháztörténet megkerülhetetlen alakjává növi ki magát egy gazdag és sokoldalú életmű létrehozásával. Még a színészi pálya is nyitva állt előtte, Dargay mégis belátta, hogy az állandó mozgást nem színpadi jelenlétben, hanem csakis animációs keretek között tudja elképzelni. Ahogy erről özvegye és alkotótársa, Henrik Irén egy vele készült interjúban fogalmaz: „A színészi vénája a rajzaiban, a figuráiban teljesedett ki. A figura mozgásvilágával szerette volna bemutatni a karakter tulajdonságait, egyéniségét.” Ezért is foglal el kiemelt helyet legsikeresebb animációs filmjei és képregényei mellett az útkeresés, a saját hang megtalálása a Színészmúzeum és a CineClassics közös rendezvényeként megvalósuló kamarakiállításban, amely a múzeum állandó kiállításába ágyazottan mesél Dargayról, a díszletfestőről, egykor ígéretes látványtervezőről, majd fáradhatatlan rajzfilmesről, animációs rendezőről.