A zsűrit lenyűgözte az a csodálatos filmes nyelvezet, amivel ezt a meghatóan emberi történetet elmesélik az alkotók. Nagyon megérintett minket a főszereplő igyekezete, hogy megmentsen másokat, miközben szembenéz a saját múltjával is.

MONOS by Alejandro Landes for its monumental, unforgettable cinematic poetry,
and the hauntingly raw, physically electrifying and emotionally charged performances by its young cast, which elevated this grim, violent yet deeply human story to a poignant statement about the senselessness of war.

A díjat egy olyan film nyerte, ami lenyűgözött minket varázslatosságával, játékosságával és azzal ahogyan a maga alázatos, gyönyörű, intelligens és finom módján megmutatja milyenek a nők.

A zsűri mély benyomást a teljes színészi gárda játéka ennek az elsőfilmes rendezőnek a munkájában. A film megrázó hitelességgel ábrázolja azt, mivel jár az önelfogadás hiánya.

For its strongly handled, systematically used audio-visual motifs, the tour-de-force performance of its pair of lead actors, and its conscious and inventive use of archetypes and world cinema history references.

A zsűri nagyra értékelte a film különleges látásmódját, amiben keveredik a fekete humor és a létkérdéseket feszegető filozófiai mélység. Christis Nikou ígértes tehetség, aki egyszerre képes gondolatokat ébreszteni és álomszerű atmoszférát teremteni.

A kimagasló operatőri munkáért, történetvezetésért és kosztümökért.

Very good acting
Character development
Comedy with drama
Pacing was good – very well

Lírai alkotás korunk társadalmáról, melynek annyi rétege és olvasata van, hogy mindenki megtalálja benne a hozzá legközelebb állót. A film egyszerre szól emlékekről, kapzsiságról és a természetről, és mindezt egy sokkal nagyobb ívű narratívába szövi bele. Csendes film, ami meglepően hangosan kiált.

Az önkényuralmi rendszerben tanúsított civil kurázsi ábrázolása miatt.

This year the Dargay-prize goes to Olivér Hegyi, graduating student of the Moholy –Nagy University of Art and Design. Not only for his film presented here, but also for the films he has made so far, the committee decided that he is the winner of this year. Take Me Please has a unique style with figures implying tragic conflicts. This film has a psychological depth. Not the story itself, but the surging emotions grab the viewer. With its extremist views the story talks about really important aspects of a relationship between an ordinary man and woman. The film reflects real calling to the profession. Olivér Hegyi aims to find and show the most uplifting, most expressive side of the emotions, which is not easy nowadays, in the ear of artistic freedom, when there are no limits in topics and forms. A very promising talent. Good luck!

Nagyon fontos történet személyes szabadságról és az elfogadás iránti vágyról. Gyönyörűen összerakott, lenyűgöző alkotás, olyan film, ami nem ítélkezik. Mindannyian tanulhatunk a rendező nyitottságából.

Lélegzetelállító hitelességgel előadott dialógusok, finom színészi játék és érzékeny filmes eszközök jellemzik ezt az egyszerűen és csodálatosan filmre vitt, nagyon személyes történetet. Az emberi kapcsolatok őszinte ábrázolásával kitűnő filmet minimalista díszletek közt forgatták, de a történet sokkal többről szól, mint amit a vásznon látunk.

A 15. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Film Fesztivál Ökomenikus Zsűrije az “A bűnös” (Den Skyldige) című filmet díjazza azért a képességért, ahogy a film arra sarkallja a nézőt, hogy reflektáljon a személyes morális döntéseire mind önmaga mind pedig mások vonatkozásában. A film emellett a másokkal szembeni alázat fontosságára is felhívja a figyelmet.
A zsűri azt is értékelte, hogy az alkotás a műfaj hagyományos eszközei segítségével teremtett etikai diskurzust.

Creativity
Personal story
Stays true to narrative – follow through
Good animation
Reveals answers + questions

Dramatic depth
Good structure
Pacing

Egy evidenciának hitt hely és a mindennapi tapasztalatok sajátos, szemet felnyitó olvasata. A rendező szürreális karaktereken keresztül mutatja meg annak a helynek a szívmelengető árnyalatait, amit épp elhagyni készül.

Nagyszerűen elmesélt, megindító történet törődésről és kitartásról. Rendkívül precíz munkával elkészített film, magabiztos rendezés, kimagasló operatőri teljesítmény. 

We would like to award a unique, sincere and outstanding film. Monos is a journey toward the darkness, with amazing visuals, fantastic cinematography and marvelous music. A deeply-touching presentation of the reality that is happing around us even today.
War is not choosy. Dictatorships give arms to children as well and evil minds create the biggest monsters out of such children.
Although the film is confusingly cruel and rigid we cannot forget that this cruelty is some kind of a reflection of our society and the children on the screen could easily be our own kids. Would the war machine, revenge, fear of death reach us, it could be us.

Darabos Éva bájos, ötletes, néha szürreális filmjein látszik, hogy alkotója rendkívüli fantáziával bír. Biztos kézzel kezd filmjei megvalósításához és az eredmény
mindig egy egyedi látásmódú alkotás.

Our award goes to a movie driven by – as Poe himself would write – "a dark unfathom'd tide of interminable pride", a nightmarish and delirious surrender to madness which goes beyond the labels and tropes of mere genre to embrace visual storytelling in its most daring and unrestrained expression. This film is a reckless and infectious ride that encompasses mythology, psychoanalysis and folklore, an astonishing compendium of film-making that harks back to Dreyer's and Sjöström's chefs-d’œuvre and updates it to the state of our modern malaise, drawing a sharp line from American cinema’s shimmering past, through its troubled present and towards, as this brilliant achievement allows to suggest and to hope, its burgeoning future. And although FIPRESCI usually abstains from awarding the same film twice on different festivals, a perfection of the film construction as well as of any detail’s workmanship convinced us to step it over in this particular outstanding case. Ladies and gentlemen, the FIPRESCI jury has a pride and honour to proclaim that The International Critics Prize goes to Robert Eggers’ “The lighthouse”.

Az Almák című film olyan helyzetet dolgoz fel, ami sok szempontból rárímel a mai, nehézségekkel teli „járványkorszakra”. Megoldást kínál a veszteségek kezelésre és az élet értelmének újbóli felfedezésére.  Tűpontos, minimalista vizuális világával arra ösztönöz minket, hogy felfedezzük a felebarátaink szeretetében rejlő gyógyító erőt, és képesek legyünk valóban élni, túl a közösségi média által generált elszigeteltségen.Az Almák az emberi kapcsolatok sokféleségére is felhívja figyelmünket, megmutatja azt a komplex egészet, amit embernek nevezünk és lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk az élet spirituális jelentésén.

Le a kalappal az alkotó előtt, amiért ilyen szokatlan hőst választott a filmjéhez! Egy hétköznapi világ bátor hősét látjuk a filmen, rendkívüli empátiával és érzékenységgel ábrázolva.

The International Ecumenical Jury of the 16th International Film Festival CineFest Miskolc awarded TEHRAN: CITY OF LOVE. The film presents the story of three individual – a bodybuilder, a secretary and a funeral singer – who longs for love, connection and intimacy set in the city of Teheran. Director Ali Jaberansari perfectly captures the realness of everyday life, the humor in small moments and genuine emotions of disappointment and hope. The jury also awards the poetical film language, the mosaic structure, the minimalistic, suggestive acting, and also the universal, interreligious message.

Die internationale ökumenische Jury des 16. Internationalen Filmfestivals CineFest Miskolc zeichnet TEHERAN: CITY OF LOVE mit ihrem Preis aus. Der Film erzählt von drei unterschiedlichen Menschen in Teheran – einem Bodybildner, einer Sekretärin und einem Kantor für Beerdigungen – die sich alle nach Liebe, Nähe und Beziehung sehnen.

Az érdekes alapötlet megvalósításának művészi színvonala; több síkon is értelmezhető története, az utópia-disztópia határán lebegtetett narratíva; modern korunk összetett, egymásnak gyakran ellentmondó – nők esetében szinte teljesíthetetlen – elvárásainak kritikája; az emberi kapcsolatok nyilvánvaló kiüresedésének vígjátéki elemekkel való bemutatása; az azonnali vágybeteljesítés mint motiváció, az anyagi javakkal és embertársakkal való kapcsolatainkban is tetten érhető „pazarló, fogyasztói kultúra”; a remek színészi munka; néhány jelenet költőisége; az erős üzenet; a kezdetben a főszereplő Almával, majd akár az android Thommal való empátia... révén az Én vagyok a te embered című 105 perces német film a nagyközönség számára vonzó, könnyen emészthetőnek tűnő, szórakoztató, üde, mégis elgondolkodtató, érzékenyítő film lehet az európai és tengeren túli művészmozikban.

A zsűri egyhangú döntése alapján a díjat egy elsőfilmes rendező kapja, akinek filmje teljesen újszerűen és megrázóan közelít a megfélemlítés kérdéséhez. A film néha brutálisan őszintén, ugyanakkor hihetetlen érzékenységgel közelít tárgyához. Igazi érzelmi hullámvasút, ami a felnövő generációnak is hiteles tud majd maradni. A sallangoktól mentes megközelítés, kreatív kamarakezelés, tűéles képek és sodró lendületű zene mellett a fiatal színészek magabiztos játéka miatt lett Darko Štante Ok-okozat című filmje a 2018-as CineFest CICAE díjának nyertese.

A nyertes film olyan kortárs problémákra hívja fel a figyelmet, mint az összeesküvéselméletek terjedése és az agymosás, a gyermekek elleni erőszak és az emberkereskedelem. Mindezek művészi megjelenítéséhez a rendező egyedi humort alkalmaz, mely hozzásegíti a nézőket, hogy együtt érezzenek a hősökkel. A film látványvilága lenyűgöző, és a rendező kivételes teljesítményt nyújt az amatőr szereplők rendezése terén.

Az alkotás megható történet egy apáról és a lányáról, akik a modern társadalomtól elvonultan, egy erdőben élik életüket. Egy film szeretetről és túlélésről, a környezetünk védelméről Debra Granik erős, ugyanakkor érzékeny és megható filmes nyelvezetével megfogalmazva.

A nyertes film korunk olyan fontos, kihívást jelentő problémáira mutat rá, mint hogy hogyan álljunk ki magunkért és másokért. Teszi mindezt rendkívül hatékonyan mind a filmi kifejezésmódot, mind a rövid játékidő kihasználását tekintve.

Hildebrand István a magyar filmművészet egyik legjelentősebb operatőre. Ő fényképezte az 1960-as, 70-es, 80-as évek leglátványosabb produkcióit. Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként többek között olyan sokmilliós nézettségű sikerfilmeket jegyez, mint A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán vagy Miskolcon is bemutatásra került, frissen restaurált örökzöld vígjáték, A veréb is madár, a Marton Endre által rendezett Katonazene vagy Fejér Tamás cannes-i versenyfilmje, a Kertes házak utcája. Olyan népszerű európai tévésorozatok operatőre is volt, mint a Sztrogoff Mihály, utolsó előtti munkája pedig egy korszakos remekmű, Bódy Gábor Psyché című filmje volt, amelyben káprázatos újító szín- és trükkmegoldások egész arzenálját vonultatta fel.

A Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjasa 2018-ban a magyar film egyik legjelentősebb alakja, a szeptember 26-án a 90. születésnapját ünneplő Hildebrand István.