Magyarországon az 50-es évek kezdetétől kisebb településeken, maximum 150-200 fő befogadóképességig jelentős számban használtak 16 mm-es filmszalagot vetítésre, mely az egyébként nagyobb befogadóképességű mozikban világszerte használt 35 mm-es filmvetítésnél kevesebb filmnyersanyagot és egyszerűbb, hordozható vetítőgépeket igényelt. Kisebb települések művelődési házaiban, kultúrházaiban heti rendszerességgel történtek vetítések, valamint ezen technikára épült a vándormozi-hálózat.

Az 50-60-as években a kultúrpolitika célja volt, hogy lehetőség szerint minden településre eljusson a moziszolgáltatás és a 16 mm-es vetítőhelyek (például kollégiumok, munkásszállások, laktanyák, iskolák) száma többszöröse volt a 35 mm-es mozikénak. Annak ellenére, hogy technikai színvonalában csak kisebb méretű kép vetítésére volt alkalmas, valamint az is rontotta a filmélményt, hogy a 16 mm-es kópia szinte minden esetben fekete-fehér volt, ezek a vetítések rendkívül népszerűek voltak.

BM2003, Meopta, Ukrajna, AP-12 – a mára lassan feledésbe merülő technika képviselőiből és mozitechnikai relikviákból állítottunk össze egy kiállítást a nagyközönség számára a Sub Rosa Cafe galéria termében a 120 éves magyar film tiszteletére.

Hétfő kivételével minden nap 13:00-17:00