Németországban született, az anyja francia, az apja íramerikai, ő egy legendás dán rendező gyermekének a keresztapja, volt felesége (és első rendezésének főhőse) délszláv: Jean-Marc Barr igazi határjáró, és ez művészetében is megjelenik. A francia és angol nyelvű, illetve legkülönbözőbb nemzetiségű filmekben egyaránt magától értetődő természetességgel játszó színész nem veszítette el azt a csibészes mosolyt, amely 1988-ban A nagy kékségben világhírűvé és egy nemzedék bálványává tette. Luc Besson alkotása, melyben Barr mellett Jean Reno és Rosanna Arquette játszotta a főszerepet, a 80-as évek legsikeresebb filmje volt hazájában – és azóta is ez az egyik legemlékezetesebb francia film. Hollywoodi sztár is lehetett volna, de ő Európában maradt. Lars Von Trierfilmben 1991-ben játszott először, az Európa egy hosszú barátság kezdetét is jelöli. Olyan közös filmek követték ezt, mint a cannes-i Nagydíjas Hullámtörés, az Arany Pálma- díjas Táncos a sötétben, a Dogville, a Főfőnök vagy A nimfomániás. Első rendezése, a Szeretők lett az első nem dán film, amely a Dogma 95 pecsétjét viseli. Aki egyszer is látta ezt a gyönyörű szerelmi történetet – a főszerepeket Elodie Bouchez és Sergej Trifunović alakítja –, nem felejti a filmet. Három rendezés és mintegy hetven szerep után Jean-Marc Barr, a Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál idei zsűrielnöke továbbra is rendkívül aktív – nemcsak színészként és rendezőként, hanem fotósként és elkötelezett környezetvédőként is. Jean-Marc Barr az Európai Mozi Nagykövete-díjat szeptember 2-án este, A nagy kékség vetítése előtt veszi át.