„Isten ujja beleért a képbe” – mondja Kardos Sándor. Igaz ez az általa fényképezett klasszikusokra A kis Valentinótól az Eldorádóig, és igaz az általa alapított privátfotó-gyűjtemény, a Hórusz Archívum fényképeire is, mert „a képek összessége az egyet, az egészet” jelenti. A milliónyi amatőr fotóból 2020-ban Budapesten, 2021-ben Szegeden nyílt kiállítás – természetesen a töredékéből: a lényeg az önkéntelenül felbukkanó többletjelentések, asszociációk sokasága. Hórusz pillantása címmel „képelméleti sejtésekről” ír. A világon először készített célfotókamerával játékfilmet, A sírásót. A technikát a Résfilmben is használta. Térben rögzítette az időt: a célfotókamera egy folyamatosan nyitott optikán, a résen keresztül minden pillanatot rögzít, időbeli megszakítás nélkül.

Elnyerte a Kossuth- és a Balázs Béla-díjat, háromszor a filmkritikusok, kétszer a Filmszemle díját, 1989-ben az Eldorádóért Európai Filmdíjra jelölték. Több mint harminc játékfilmet fényképezett. Jeles András, Bereményi Géza, Tarr Béla, Tímár Péter, Gödrös Frigyes alkotótársaként a fent felsoroltakon túl olyan művek operatőre volt, mint az Egészséges erotika, A hídember, A szeleburdi család, A legényanya, a Csoda Krakkóban, az Őszi almanach, az Álombrigád. 2024-ben a CineFest életműdíját a magyar filmszakma egyik legnagyobb kísérletezője, a nyolcvanéves Kardos Sándor kapja.