Humorát, gesztusait, néhány mondatát egy ország ismeri. Néha együtt nevetünk, néha együtt sírunk vele. Milliók azonosulnak vele évtizedek óta, mert kifejez valamit közös élményeinkből. A kenguru dörzsölt sofőrje, Hecseki Boldizsár a Gyermekrablás a Palánk utcában, a Szépek és bolondok ellenőre, a Simabőrű hangja a Vukban, a férj Tarr Béla Panelkapcsolatában és a Csók, anyuban, Bozodi az Egészséges erotikában és sok más filmszerep mind-mind rólunk szól, mind-mind minket, magyarokat fejez ki. És amikor a közönséget ilyen jól ismerő színész az 1990-es évek elején, amikor a művészfilmek uralták a hazai mozikat, rendezni kezdett, erőfeszítéseit rögtön siker koronázta. Nem is akármilyen: a Sose halunk meg kultfilm lett, dalát, A nagy utazást pedig milliók dúdolták és dúdolják. Utána következett a Szamba, A miniszter félrelép Kern Andrással, az Ámbár tanár úr és a többiek. Visszahozta a nézőket a moziba: megnevettette, néha megríkatta, és ami a legfontosabb: megérintette őket. Mert Koltai Róbert pontosan tudja: a közönség sosem téved.