Az Oscar-díjas rendező nemzedéki filmekkel tűnt fel (Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm), majd a nagy történelmi tablók mestere lett, és az 1981-es Mephisto, majd az ezt követő Redl ezredes és a Hanussen a világ legjobb rendezőinek egyikévé avatták. A három film három tipikus közép-európai karaktert ábrázol, mindegyiket Klaus Maria Brandauer személyesíti meg. Szabó István és Brandauer valami alapvetően érvényeset mondott ezekkel a filmekkel a politika és a művészet mindenkori viszonyáról. Az 1998-as összegző A napfény íze után irodalmi adaptációkat forgatott (Szembesítés, Rokonok, Az ajtó), melyek, korábbi filmjeihez hasonlóan, egyén, hatalom és közönség viszonyát elemzik.