Krzysztof Zanussi hosszú és páratlanul sikeres pályafutása során elnyerte többek között a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt, a Zsűri díját Cannes-ban, jelölték Golden Globe-díjra és megkapta a Locarnói Filmfesztivál fődíját, az Arany Leopárdot, hogy csak legfontosabb díjait említsük.

Zanussit, az európai és az egyetemes filmművészet egyik legfontosabb alakját szinte csak szuperlatívuszokkal lehet jellemezni – és imperativuszokkal. Ő talán az egyik legintellektuálisabb, a legműveltebb, a legtisztábban, a legszenvtelenebbül (ugyanakkor gyakran érzelmesen és szenvedélyesen) fogalmazó, a legfelkészültebb, a legtöbb nyelven beszélő filmrendező. Hősei, kapcsolataikban és önmagukban is – többnyire éppen Közép-Európa történelmi és politikai viharaiban – a tiszta, erkölcsös, az aktuális kortól és társadalomtól független, teljes élet lehetőségét keresik. A rendező olyan sztárokkal dolgozott mintegy félszázados pályafutása alatt, mint Vittorio Gassman, Daniel Olbrychski, Christoph Waltz, Raf Vallone, Max von Sydow, Zbigniew Zapasiewicz, Maja Komorowska, Robert Powell, Valeria Golino, és olyan filmekkel vált világhírűvé, mint a Védőszínek, a Kristályszerkezet, a Spirál, az Imperatívusz, A nyugodt Nap éve, vagy – a II. János Pál pápa életének korai szakaszát bemutató – az Egy távoli országból. Kongeniális alkotótársa, Sławomir Idziak, aki Zanussi 13 filmjét fényképezte, 2009-ben nyerte el a Jameson CineFest életműdíját.

A legnagyobb magyarországi filmfesztivál most három remekmű vetítésével (a már említett Védőszínek és a velencei Arany Oroszlán-díjas nyitófilm, A nyugodt Nap éve mellett a programban szerepel a Cannes-ban a Zsűri díjával kitüntetett Konstans) és mesterkurzussal tiszteleg a legendás művész előtt, és Krzysztof Zanussi vállalta a Jameson CineFest nemzetközi zsűrijének elnökségét is.