Hatszor nyerte meg a Filmszemlén a legjobb dokumentumfilm, ötször a filmkritikusok díját, a Balázs Béla-díjtól a Kossuth-díjig számos más elismerés birtokosa. Az elismerések a különösen tehetséges filmrendezőnek szóltak, aki első, nagy sikerű játékfilmje, az 1981-es Ballagás után a dokumentumfilmek felé fordult, és számos korszakos alkotást készített. Történelmi, társadalmi és magánéleti témákat egyaránt kivételes érzékenységgel dolgozott fel. Dokumentumfilmnél „a történetet nem kitalálom, hanem megtalálom”, mondja. Filmjei nyomán feltárul a rendszerváltás előtti és utáni Magyarország sok arca, ellentmondása. Almási témája a valóság, társa az igazság, eszköze a film, célja nem az ítélkezés, hanem a megmutatás. Az 1983-as Kölyköd voltam után 1987 és 1998 között készítette a magyar dokumentumfilmezés egyik legnagyobb vállalkozását, a nyolc részből álló Ózdi sorozatot (a CineClassics programjában első része, a Szorításban szerepel), amely munkások és vezetők személyes sorsát követve, az Ózdi Kohászati Művek agóniáján keresztül dokumentálja a rendszerváltás időszakát. De bemutatta a határon túlról áttelepült magyarok sorsát (Valahol otthon lenni) éppúgy, mint ruhagyári munkásnőkét (Kitüntetetten) és ártatlanul elítéletekét (Ítéletlenül). A magánszféra olyan remekművekben jelenik meg, mint a Szerelem első hallásra, a Szívügyem és a Sejtjeink. A Folyékony arany, melynek a premierje a CineFesten volt 2019-ben, az első borról szóló magyar film, a nagy sikerű Puskás Hungary pedig a legendás focistát hozza emberközelbe. A 2007-es Márió, a varázsló címszereplője a CineFest 2019-es Európa- díjasa, Franco Nero volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetem professor emeritusa generációk sorát oktatta. „Hiszem én is – vallja –: ha filmet készítek, jobb emberré válok.” Az idén 75 éves Almási Tamás negyvennél is több filmet készített. 2023-ban a Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjjal tünteti ki.