CineFest életműdíjak

„Isten ujja beleért a képbe” – mondja Kardos Sándor. Igaz ez az általa fényképezett klasszikusokra A kis Valentinótól az Eldorádóig, és igaz az általa alapított privátfotó-gyűjtemény, a Hórusz Archívum fényképeire is, mert „a képek összessége az egyet, az egészet” jelenti. A milliónyi amatőr fotóból 2020-ban Budapesten, 2021-ben Szegeden nyílt kiállítás – természetesen a töredékéből: a lényeg az önkéntelenül felbukkanó többletjelentések, asszociációk sokasága. Hórusz pillantása címmel „képelméleti sejtésekről” ír. A világon először készített célfotókamerával játékfilmet, A

Hatszor nyerte meg a Filmszemlén a legjobb dokumentumfilm, ötször a filmkritikusok díját, a Balázs Béla-díjtól a Kossuth-díjig számos más elismerés birtokosa. Az elismerések a különösen tehetséges filmrendezőnek szóltak, aki első, nagy sikerű játékfilmje, az 1981-es Ballagás után a dokumentumfilmek felé fordult, és számos korszakos alkotást készített. Történelmi, társadalmi és magánéleti témákat egyaránt kivételes érzékenységgel dolgozott fel. Dokumentumfilmnél „a történetet nem kitalálom, hanem megtalálom”, mondja. Filmjei nyomán feltárul a rendszerváltás előtti és utáni Magyarország sok arca,

A légy volt az első magyar film, amely Oscar-díjat kapott – de a díjat nem a rendező, Rofusz Ferenc vette át, mert ő akkor nem utazhatott Hollywoodba. A film és alkotója akkor és azóta is sok más elismerésben részesült itthon és világszerte a Kossuth-díjtól a Szent István-rendig. Pályáját a Mafilmnél kezdte díszletfestőként és trükkfilm-rajzolóként, 1968-tól a Pannónia Filmstúdióban dolgozott. Első, Kő című filmjét 1972-ben Nepp József ötlete alapján rendezte. Társrendezőként és tervezőként részt vett a

A Halhatatlanok Társulatától a Nemzet Színészéig csupa nagybetűs díj és elismerés birtokosa a Miskolctól nem messze, Ózdon született Molnár Piroska. Az egyik legnagyobb magyar színésznő tehetsége határtalan, titka megfejthetetlen. Színházi, televíziós, szinkron- és filmszerepei olyan számosak, hogy az szinte felsorolhatatlan: ő a Színházi adattárban a legtöbb bemutatóval büszkélkedő színésznő. „Attól színész valaki – nyilatkozta egy interjúban –, hogy minden emberi tulajdonság benne van, és azt erősíti fel magában, amit a szerep megkíván. Ez a színjátszás…

Szabadság, igazságszeretet, zabolátlanság – szinte már közhelynek számító szavak ezek, melyeket az Algírban Michel Dahmaniként született Tony Gatlif az 1970-es évektől tartalommal és szenvedéllyel telített filmjeiben. Olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Fanny Ardant, Gérard Darmon, François Cluzet, Vincent Lindon, Asia Argento, Palya Bea, Birol Ünel és Sergi López. Az úton levés, a gyökerek felkutatása, a teljes létezés gyönyörűsége több Gatlif-filmben megjelenik, így a fesztivál programjában szereplő, a Cannes-i Fesztiválon 2004-ben a legjobb rendezés díjával kitüntetett

A Sisyphust Oscar-díjra jelölték 1976-ban, a Küzdőket 1977-ben Arany Pálmával tüntették ki Cannes-ban. Ő rendezte az első egészestés magyar rajzfilmet, a János vitézt. A Magyar népmeséken százezrek nőttek és nőnek fel. Könyvei és egészestés népmeséi – így a Fehérlófia, az Ének a csodaszarvasról – a legnemesebb ismeretterjesztést, a legszebb mesemondó hagyományokat folytatják. Akár néhány perces filmről van szó, akár több órásról, Jankovics Marcell képi világa azonnal felismerhető. A kiapadhatatlan fantázia volt az egykori pannonhalmi diák

George Lazenby 1939-ben született az ausztráliai Goulburnben. Miután fiatalon Londonba ment, kétszer lepte meg a világot. Először: ő volt, aki az ismeretlenségből előlépve, a James Bond-filmekben Sean Conneryt váltotta. Második alkalommal pedig az Őfelsége titkosszolgálatában című, Peter Hunt-rendezte darab 1969-es premierje előtt közölte: hiába kapott hét filmre szerződést, nem játssza el többet őfelsége titkos ügynökét. Egyszeri James Bond alakításával hozzájárult az Őfelsége titkosszolgálatában kultikus filmtörténeti státuszához: nem mellékesen az idén ünnepeljük a mű ötvenedik évfordulóját,

Bille August 1948. november 9-én született Bredében, Dániában. Operatőrként végzett Stockholmban, majd a Dán Filmművészeti Főiskolán is diplomát szerzett 1973-ban. Rendezői és forgatókönyvírói áttörését a Mézeshetek című filmje jelentette 1978-ban, mely a dán Dogma-mozgalom előszelének is tekinthető: a depresszió olyan mélységű ábrázolásával, mely a húsz évvel későbbi hasonló tematikájú alkotások humanizmusát érinti. Ezt követte két, a tinédzserek világába kalauzoló film, melyek Dániában hatalmas sikernek örvendtek: a Zappa, illetve a Hit, remény és szerelem. August mindkét

Az 1928-ban született Hildebrand István a magyar filmművészet egyik legjelentősebb operatőre. Ő fényképezte az 1960-as, ‘70-es évek leglátványosabb produkcióit, többek között Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként olyan, sok milliós nézettségű sikerfilmeket jegyez, mint A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán vagy a Miskolcon is bemutatandó, frissen restaurált A veréb is madár. Olyan népszerű európai tévésorozatok operatőre is volt, mint a Sztrogoff Mihály, utolsó előtti munkája pedig egy korszakos remekmű, Bódy

Menzel az európai filmművészet egyik legjelentősebb alakja. Már első filmje, a Szigorúan ellenőrzött vonatok Oscar-díjat nyert 1968-ban. Az egy évvel az Oscar-díj után készült Pacsirták cérnaszálon húsz évre dobozba került, hogy aztán az 1989-es Berlini Filmfesztiválon, példátlan módon a fesztivál történetében, elnyerje az Arany Medvét. Az Őfelsége pincére voltam 2006-ban több, mint egymillió nézőt vonzott a mozikba a tízmilliós Csehországban és ez volt a rendező hatodik Hrabal-adaptációja. Filmjeiben kivételesen játszik egymásba a komédia, a tragédia,

A magyar film egyik legjelentősebb alakja. Hosszú pályafutása szinte csak szuperlatívuszokban írható le: ő készítette – elsőfilmesként – az egyik legjobb magyar vígjátékot, a Liliomfit (1954) és minden idők legjobb magyar filmjei közül néhányat. A legnagyobbakkal dolgozott együtt: Illés Györggyel, Tóth Jánossal, Szécsényi Ferenccel, Déry Tiborral, Örkény Istvánnal, Bacsó Péterrel, hogy csak a legfontosabb operatőröket és írókat-alkotótársakat említsük. Elég a Ház a sziklák alatt (1958), a Megszállottak (1961), az Elveszett Paradicsom (1962), a Szerelem (1971),

Az isteni CC: Claudia, Marcello Mastroianni – azaz Guido, a filmrendező – múzsája a 8 és félben. Angelica, Alain Delon – azaz Tancredi Falconeri – szerelme A párducban. Vénus, Jean-Paul Belmondo szerelme a Cartouche-ban. Jill, minden férfi álma a Volt egyszer egy Vadnyugatban. Ginetta a Rocco és fivéreiben. Gabriella az Éjfélkor indul útjára a gyönyörben. Molly, Klaus Kinski – a címszereplő – társa a Fitzcarraldóban. Doroteia Manoel de Oliveira legutolsó filmjében, a Gebo és az

Zsigmond Vilmos európai operatőr – és talán ez volt a szerencséje Amerikában. Európaisága akkor vált értékké, amikor az 1970-es évek elején színrelépett egy rendezőnemzedék, akik létrehozták az Új Hollywoodot. Az 1956-os magyar emigráns, akinek kisujjában volt az európai mozikultúra, jókor volt jó helyen – így lett a legnagyobbak: Robert Altman, Michael Cimino, John Boorman, Brian De Palma, Steven Spielberg munkatársa. A Harmadik típusú találkozások fényképezéséért 1977-ben elnyerte a legjobb operatőrnek járó Oscart. Egy évvel későbbi

Az Oscar-díjas rendező nemzedéki filmekkel tűnt fel (Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm), majd a nagy történelmi tablók mestere lett, és az 1981-es Mephisto, majd az ezt követő Redl ezredes és a Hanussen a világ legjobb rendezőinek egyikévé avatták. A három film három tipikus közép-európai karaktert ábrázol, mindegyiket Klaus Maria Brandauer személyesíti meg. Szabó István és Brandauer valami alapvetően érvényeset mondott ezekkel a filmekkel a politika és a művészet mindenkori viszonyáról. Az 1998-as összegző A napfény íze

A Varsóban született Agnieszka Holland pályája kezdetétől „határjáró”: a filmrendezést Prágában tanulta, majd első filmje, a Vidéki színészek sikere és a lengyel rendkívüli állapot kihirdetése után 1981-ben Párizsba emigrált. Az Armin Mueller-Stahl főszereplésével készült Keserű aratásért jelölték először Oscar-díjra 1986-ban, másodszor 1992-ben nominálták az Európa, Európáért (1990), a mű elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Golden Globe-ot is. Első amerikai filmjét, A titkok kertjét 1993-ban készítette. A még szinte ismeretlen Leonardo DiCaprióra ő bízta 1995-ben

A Szegénylegényekkel tűnt fel 1966-ban a Cannes-i Filmfesztiválon, majd olyan filmekkel írta be magát az egyetemes filmművészetbe, mint a Csillagosok, katonák, a Fényes szelek, a Sirokkó vagy a Még kér a nép, melyért 1972-ben Cannes-ban elnyerte a legjobb rendezés díját. Egyedi és eredeti kameramozgásai tökéletes harmóniában vannak mondanivalójával. Filmjeiben a művészet választ keres a történelmi megrázkódtatások mozgatórugóira, zseniális filmnyelve olyan alkotókra volt hatással, mint például Martin Scorsese, Tarr Béla és Bernardo Bertolucci.

Az egyik legjobb európai operatőr, Krzysztof Kieslowski állandó alkotótársa számos legendás filmet fényképezett: gondoljunk Juliette Binoche arcára a Három szín: kékből, Irene Jacobra a Veronika kettős életéből, a Rövidfilm a gyilkolásról legendás, megrázó képsoraira, vagy Ridley Scott filmjére, A sólyom végveszélybenre és a 2007-es Harry Potter és a Főnix rendjére. Részese volt Kieslowski legnagyobb sikereinek, tizennégy Zanussi-film operatőre volt, majd Hollywoodban is a legnagyobbakkal dolgozott együtt. 1991-ben a Velencei Filmfesztiválon megkapta a legjobb operatőrnek járó

Gyarmathy Lívia Kossuth-díjas filmrendező, a magyar film egyik legfontosabb alakja. Már első alkotása, az Ismeri a szandi mandit? nagy kritikai és közönségsikert aratott, a Schütz Ila, Dajka Margit és Kiss Manyi főszereplésével készült film azóta is gyakran játszott klasszikus. A rendszerváltás hatásait az Andorai Péter és Rita Tushingham főszereplésével készült A csalás gyönyörében ábrázolta. Játékfilmjei mellett több kitűnő dokumentumfilmet készített, mint a megrázó A lépcsőt vagy a 2000-ben az év legjobb európai dokumentumfilmjének járó Európa