A zsűrit lenyűgözte az a csodálatos filmes nyelvezet, amivel ezt a meghatóan emberi történetet elmesélik az alkotók. Nagyon megérintett minket a főszereplő igyekezete, hogy megmentsen másokat, miközben szembenéz a saját múltjával is.

A MONOS (Majmok) c. filmnek, Alejandro Landes alkotásának, melynek monumentális, felejthetetlen filmnyelvi költészete és fiatal szereplőinek borzongatóan nyers, fizikai jelenlétben és érzelmi töltésben egyaránt gazdag játéka ezt a sötét, erőszakos és mégis nagyon emberi történetet egy, a háború értelmetlensége elleni kiáltvánnyá nemesítette.

A díjat egy olyan film nyerte, ami lenyűgözött minket varázslatosságával, játékosságával és azzal ahogyan a maga alázatos, gyönyörű, intelligens és finom módján megmutatja milyenek a nők.

A zsűri mély benyomást a teljes színészi gárda játéka ennek az elsőfilmes rendezőnek a munkájában. A film megrázó hitelességgel ábrázolja azt, mivel jár az önelfogadás hiánya.

Elismerésképp a film erős kézzel rendezett, szisztematikusan használt audio-vizuális motívumaiért, a film főszereplő párosának bravúros alakításáért,
és az archetípusok és filmtörténeti utalások tudatos, kreatív beépítéséért.

A zsűri nagyra értékelte a film különleges látásmódját, amiben keveredik a fekete humor és a létkérdéseket feszegető filozófiai mélység. Christis Nikou ígértes tehetség, aki egyszerre képes gondolatokat ébreszteni és álomszerű atmoszférát teremteni.

A kimagasló operatőri munkáért, történetvezetésért és kosztümökért.

Kiváló színészi játék, remekül felépített karakterek, igazi komédiába oltott dráma és jó ritmus – szép munka!

Lírai alkotás korunk társadalmáról, melynek annyi rétege és olvasata van, hogy mindenki megtalálja benne a hozzá legközelebb állót. A film egyszerre szól emlékekről, kapzsiságról és a természetről, és mindezt egy sokkal nagyobb ívű narratívába szövi bele. Csendes film, ami meglepően hangosan kiált.

Az önkényuralmi rendszerben tanúsított civil kurázsi ábrázolása miatt.

Ebben az évben Hegyi Olivér a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animációs Tanszékének egyik végzős diákja kapja, akinek nem csak az itt bemutatott filmje, hanem munkássága alapján döntött az 5 tagból álló bizottság. A bemutatott film címe: VIGYÉL MAGADDAL/TAKE ME PLEASE. A film sajátos formavilága, figurái tragikus konfliktusokat sejtetnek, miközben lélektani bepillantást kaphatunk, ahol nem a történet, hanem a benne kavargó érzelmek fogják meg az embert. S egyben a történet szélsőséges mivoltával mond el néhány fontos dolgot a hétköznapi férfi-nő kapcsolatról. A film megalkotásában érződik a hivatástudat, hogy törekszik az érzelmek, dolgok legfelemelőbb, legkifejezőbb árnyalatait felfedezni és megjeleníteni.
Nem könnyű feladat ma, amikor a művészetekben a szabad szárnyalás korszakát éljük, ahol nincsenek korlátok sem a témában, sem a megformálásban. Ígéretes tehetség, sok sikert kívánunk.

Nagyon fontos történet személyes szabadságról és az elfogadás iránti vágyról. Gyönyörűen összerakott, lenyűgöző alkotás, olyan film, ami nem ítélkezik. Mindannyian tanulhatunk a rendező nyitottságából.

Lélegzetelállító hitelességgel előadott dialógusok, finom színészi játék és érzékeny filmes eszközök jellemzik ezt az egyszerűen és csodálatosan filmre vitt, nagyon személyes történetet. Az emberi kapcsolatok őszinte ábrázolásával kitűnő filmet minimalista díszletek közt forgatták, de a történet sokkal többről szól, mint amit a vásznon látunk.

A 15. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Film Fesztivál Ökomenikus Zsűrije az “A bűnös” (Den Skyldige) című filmet díjazza azért a képességért, ahogy a film arra sarkallja a nézőt, hogy reflektáljon a személyes morális döntéseire mind önmaga mind pedig mások vonatkozásában. A film emellett a másokkal szembeni alázat fontosságára is felhívja a figyelmet.
A zsűri azt is értékelte, hogy az alkotás a műfaj hagyományos eszközei segítségével teremtett etikai diskurzust.

Kreatív, személyes történet, amely minden másodpercben hű marad a narratívájához. Az animációs betétek kitűnőek, számtalan kérdést vet fel, melyre meg is adja a választ.

Egy evidenciának hitt hely és a mindennapi tapasztalatok sajátos, szemet felnyitó olvasata. A rendező szürreális karaktereken keresztül mutatja meg annak a helynek a szívmelengető árnyalatait, amit épp elhagyni készül.

Nagyszerűen elmesélt, megindító történet törődésről és kitartásról. Rendkívül precíz munkával elkészített film, magabiztos rendezés, kimagasló operatőri teljesítmény. 

A díjat egy különleges, kendőzetlenül őszinte, kivételes filmnek szeretnénk adni.
A Monos elképesztő vizualitással, lenyűgöző operatőri munkával és zenei aláfestéssel megtámogatott utazás a sötétség mélyére. Húsbavágóan valós prezentációja annak a valóságnak, amely most is megtörténik az emberiséggel.
A háború nem válogat, a diktatórikus államokban a gyermekek kezébe is fegyvert ad, és a gonosz keze alatt a gyermekből válhat a legnagyobb szörnyeteg.
Bár a film zavarbaejtően kegyetlen és rideg, nem vonatkoztathatunk el attól, hogy ez a kegyetlenség jelen társadalmunk egyfajta reflexiója, és a bemutatott, kiváló színészek által eljátszott gyermekek akár a mieink is lehetnének. Ez megtörténhetne velünk is, ha magába olvasztana a háború gépezete, a megtorlástól, haláltól való félelem.

Darabos Éva bájos, ötletes, néha szürreális filmjein látszik, hogy alkotója rendkívüli fantáziával bír. Biztos kézzel kezd filmjei megvalósításához és az eredmény
mindig egy egyedi látásmódú alkotás.

A díjat egy olyan filmnek ítéljük, amely, ahogy maga Poe fogalmazott: „sötéten sodró áradat, határtalan büszkeség” egy rémálomba illő, az őrületnek utat engedő delírium, ami messze túllép a műfaj címkéin és korlátain és a lehető legmerészebb és legszabadabb módon értelmezi a vizuális történetmesélést. Vakmerő és sodró lendületű utazás a mitológia, a pszichoanalízis és a folklór világába, Dreyer és Sjöström fénykorát idéző hihetetlenül mai alkotás, ami éles határvonalat szab az amerikai film fénylő múltja, gondterhes jelene és – ahogy ez a briliáns alkotás sejtetni, sőt remélni engedi - tündöklő jövője közé. Bár a FIPRESCI általában nem díjazza ugyanazt a filmet két fesztiválon, ennek a filmnek a tökéletes szerkezete és mesterien kidolgozott részletei most mégis ilyen kivételes döntés meghozatalára indította a zsűrit. Hölgyeim és Uraim, a FIPRESCI zsűri számára megtiszteltetés, hogy bejelentheti, a Fimkritikusok Nemzetközi Szövetségének díjazottja az idei Fesztiválon: Robert Eggers „A világítótorony” című filmje!

Az Almák című film olyan helyzetet dolgoz fel, ami sok szempontból rárímel a mai, nehézségekkel teli „járványkorszakra”. Megoldást kínál a veszteségek kezelésre és az élet értelmének újbóli felfedezésére.  Tűpontos, minimalista vizuális világával arra ösztönöz minket, hogy felfedezzük a felebarátaink szeretetében rejlő gyógyító erőt, és képesek legyünk valóban élni, túl a közösségi média által generált elszigeteltségen.Az Almák az emberi kapcsolatok sokféleségére is felhívja figyelmünket, megmutatja azt a komplex egészet, amit embernek nevezünk és lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk az élet spirituális jelentésén.

Le a kalappal az alkotó előtt, amiért ilyen szokatlan hőst választott a filmjéhez! Egy hétköznapi világ bátor hősét látjuk a filmen, rendkívüli empátiával és érzékenységgel ábrázolva.

A 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Film Fesztivál Nemzetközi Ökumenikus Zsűri a díját a Teherán: A SZERELEM VÁROSA című filmnek adja. A film három ember – egy testépítő, egy titkárnő és egy temetéséken éneklő kántor – történetét mutatja be az iráni Teheránban, akik szerelemre, kapcsolatra és intimitásra vágynak. A rendező, Ali Jaberansari tökéletesen megragadja a mindennapok valóságát, az apró pillanatok humorát és egyszerre a remény és a csalódottság őszinte ábrázolását. A zsűri értékeli továbbá a film költői nyelvezetét, a mozaikos szerkesztést, a minimalista, szuggesztív színészi játékot, továbbá a film univerzális, vallásközi üzenetét.

Az érdekes alapötlet megvalósításának művészi színvonala; több síkon is értelmezhető története, az utópia-disztópia határán lebegtetett narratíva; modern korunk összetett, egymásnak gyakran ellentmondó – nők esetében szinte teljesíthetetlen – elvárásainak kritikája; az emberi kapcsolatok nyilvánvaló kiüresedésének vígjátéki elemekkel való bemutatása; az azonnali vágybeteljesítés mint motiváció, az anyagi javakkal és embertársakkal való kapcsolatainkban is tetten érhető „pazarló, fogyasztói kultúra”; a remek színészi munka; néhány jelenet költőisége; az erős üzenet; a kezdetben a főszereplő Almával, majd akár az android Thommal való empátia... révén az Én vagyok a te embered című 105 perces német film a nagyközönség számára vonzó, könnyen emészthetőnek tűnő, szórakoztató, üde, mégis elgondolkodtató, érzékenyítő film lehet az európai és tengeren túli művészmozikban.

A zsűri egyhangú döntése alapján a díjat egy elsőfilmes rendező kapja, akinek filmje teljesen újszerűen és megrázóan közelít a megfélemlítés kérdéséhez. A film néha brutálisan őszintén, ugyanakkor hihetetlen érzékenységgel közelít tárgyához. Igazi érzelmi hullámvasút, ami a felnövő generációnak is hiteles tud majd maradni. A sallangoktól mentes megközelítés, kreatív kamarakezelés, tűéles képek és sodró lendületű zene mellett a fiatal színészek magabiztos játéka miatt lett Darko Štante Ok-okozat című filmje a 2018-as CineFest CICAE díjának nyertese.

A nyertes film olyan kortárs problémákra hívja fel a figyelmet, mint az összeesküvéselméletek terjedése és az agymosás, a gyermekek elleni erőszak és az emberkereskedelem. Mindezek művészi megjelenítéséhez a rendező egyedi humort alkalmaz, mely hozzásegíti a nézőket, hogy együtt érezzenek a hősökkel. A film látványvilága lenyűgöző, és a rendező kivételes teljesítményt nyújt az amatőr szereplők rendezése terén.

Az alkotás megható történet egy apáról és a lányáról, akik a modern társadalomtól elvonultan, egy erdőben élik életüket. Egy film szeretetről és túlélésről, a környezetünk védelméről Debra Granik erős, ugyanakkor érzékeny és megható filmes nyelvezetével megfogalmazva.

A nyertes film korunk olyan fontos, kihívást jelentő problémáira mutat rá, mint hogy hogyan álljunk ki magunkért és másokért. Teszi mindezt rendkívül hatékonyan mind a filmi kifejezésmódot, mind a rövid játékidő kihasználását tekintve.

Hildebrand István a magyar filmművészet egyik legjelentősebb operatőre. Ő fényképezte az 1960-as, 70-es, 80-as évek leglátványosabb produkcióit. Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként többek között olyan sokmilliós nézettségű sikerfilmeket jegyez, mint A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán vagy Miskolcon is bemutatásra került, frissen restaurált örökzöld vígjáték, A veréb is madár, a Marton Endre által rendezett Katonazene vagy Fejér Tamás cannes-i versenyfilmje, a Kertes házak utcája. Olyan népszerű európai tévésorozatok operatőre is volt, mint a Sztrogoff Mihály, utolsó előtti munkája pedig egy korszakos remekmű, Bódy Gábor Psyché című filmje volt, amelyben káprázatos újító szín- és trükkmegoldások egész arzenálját vonultatta fel.

A Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjasa 2018-ban a magyar film egyik legjelentősebb alakja, a szeptember 26-án a 90. születésnapját ünneplő Hildebrand István.